A Julian dátum

 

Az időszámitásunk kezdete előtt 4713. január 1. déli 12 órától eltelt napok száma. A csillagászati észlelések időpontját a Julian dátummal adjuk meg .

A Julián-dátum rendszeréről

A modern csillagászat nem csak a távcsövet, a heliocentrikus világképet és a bolygómozgás alaptörvényeit örökölte a reneszánsztól, hanem az események dátumának meghatározási módszerét is. A Julián-dátum (vagy Julián-nap) rendszere a XVI. századból ered, a francia tudós, Joseph Justus Scaliger mûvébõl, akit a kronológiai tudományok atyjának is szoktak hívni.

Különösen a változócsillagmegfigyelõk ismerik jól a Julián napokat, vagy Julián-dátumot, amely az illetõ nap folyamatos számlálással nyert sorszáma olyan régtõl kezdve, hogy az a történelmi idõk minden eseményét tartalmazza. A napok ezen megszakítatlan sorozata egy 7980 éves nagy idõrendi ciklust alkot, amit Julián-periódusnak nevezünk. Ez i.e. 4713. január 1-jén, greenwichi idõ szerint délben kezdõdött. A Julián-periódus volt Scaliger legragyogóbb újítása, és ez képezi a modern Julián-dátum rendszerének alapját.

1581 májusában Scaliger barátjának, Justus Lipsiusnak a következõket írta: "Egy majdnem teljes mûvet tartok a kezemben 'De emendatione' címmel, melyben kronológusainkat felrázom letargiájukból, akik úgy tûnik, hogy mindannyian megesküdtek, hogy nem mondják el az igazat." Ez volt Scaliger elsõ fontosabb írása a kronológiáról, melyet 1583-ban adtak ki, és hét vaskos kötetbõl állt. Ez a hivatkozásul kolosszális munka részletesen foglalkozik több mint 50 naptár csillagászati alapjaival. A korabeli értelmiség a mûvet lelkes érdeklõdéssel fogadta. A költõ John Doune a latin változat elõlapjára ráírta, hogy nagy elragadtatással olvasta. Ebben a gondosan kidolgozott tanulmányban vezette be Scalier a Julián periódust. "Juliánnak hívják" - mondja Scaliger a 198. oldalon - "mert pontosan illeszkedik a Julián-évhez".

A Julián-év 365,25 napja képezi a Julián-kalendárium alapját. Ez az i.e. 45-ben bevezetett év azonban mintegy 11 perccel hosszabb volt a tropikus évnél, s fokozatosan eltért a Nap járásától, s végül a hiba mintegy 10 napra halmozódott fel. 1582-ben XIII. Gergely pápa idején a csillagászok megváltoztatták a szökõév-szabályt annak érdekében, hogy a naptár akár évezredek alatt se hibázzon még egyetlen napot se. Ezt az alapjaiban megjavított Julián-naptárt - amit a bevezetõjérõl Gergely-naptárnak hívnak - használjuk ma is, a mindennapi életben.

A Julián-dátumot nem szabad összekeverni a Julián-naptárral! A különbség az, hogy a Julián-év az 365,25 nap, a Julián-periódus pedig pontosan 7980 Julián-évet tartalmaz. Másrészt ez a periódus független bármilyen idõszámítási rendszertõl, nem veszi figyelembe a naptár általában szokásos részeit: a heteket, a hónapokat, ... stb. Egyetlen egysége a középnap.

Gyakran megjegyzik, hogy Scaliger rendszerét édesapjáról, a kiváló fizikusról és természettudósról, Julius Justus Scaligerrõl nevezte el, iránta való tiszteletbõl. Ez azonban nyilvánvalóan tévedés. Scaliger apját nevezték el a nagy római diktátorról csakúgy, mint ahogy a Julián naptárt. Scaliger a Julián periódust három fontos idõszámítási ciklus összeszorzásával kapta. Ezek: a 28 éves napciklus, a 19 éves hold-ciklus és a 15 éves római "indiction"1. Ezeket a periódusokat a középkorban és még a reneszánsz idején is elterjedten alkalmazták a dátumok kiszámításához. Az elsõ kettõnek csillagászati eredete van, és a Húsvét (mely mozgó ünnep) idõpontjának kiszámításához használták.

Ezzel szemben a római indiction teljesen polgári ciklus, amelyet a IV. sz.-tól használtak. Ez az adókivetés periódusát jelezte, melyet a középkorban végig megtartottak. A római indiction a 15 éves római adószedési periódus, melyet 312. szeptember elsején vezetett be Constantin Császár. A föld bérleti adóját minden 15. év kezdetén vetették ki.

A napciklus egy olyan periódus, amely alatt a Julián naptárban a hét valamely napja visszatér az év ugyanazon napjára, illetve valamely dátum ugyanolyan sorrendben esik a hét napjaira. Mivel az 52 hét csak 364 napot tesz ki, ezért ha pl. valamely évben január elseje hétfõre esik, akkor a következõben már keddre, a rá következõben szerdára, ...és így tovább. Ezáltal hét év múlva az év kezdete ismét visszakerülne a kiinduló napunkra. Azonban minden negyedik évhez hozzáadódik egy szökõnap, s ezzel megszakad a sorozatunk. Elõször kimarad a péntek, ezért hat év múlva ismét hétfõvel kezdõdik az év. Folytatva a sort, legközelebb 11 év múlva lesz január elseje ismét hétfõ, majd ismét 6, s végül 5 évre lesz szükségünk. Ez a 28 év azután periodikusan ismétlõdik. (A következõ ilyen ciklus kezdete 2001-ben lesz.) Fenti eredményünkhöz másként is eljuthatunk: mivel a hét hét napból áll, és minden negyedik évben belép egy szökõnap, a teljes ciklus 28 évig tart, ami a 4 és a 7 legkisebb közös többszöröse.

A három periódus közül, amiket Scaliger felhasznált, biztosan a hold-ciklus a legrégibb eredetû. Gyakran Meton-ciklusnak is nevezik az i.e. V. sz.-ban élt görög csillagász, Meton után, aki felfedezte azt a figyelemre méltó körülményt, hogy 19 napévben 235 holdhónap fordul elõ. Más szóval ez azt jelenti, hogy 19 évenként a holdfázisok a naptár ugyanazon napjára esnek. Naptárával Meton az i.e. 432-ben megrendezett 87. olimpián olimpiai bajnokságot nyert. A fõtéren felállított kõoszlopra tizenkét ábra volt vésve a csillagok és csillagképek nevével, a nevek között pedig lyukak, a napok számára. Az igazsághoz tartozik, hogy a kínaiak ezt a 19 éves ciklust már mintegy másfél évszázaddal azelõtt alkalmazták, s valószínûleg a káldeusok is ismerték.

Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor tizenkilenc 365,24219879 nap hosszú tropikus év 2 óra 5 perccel rövidebb, mint a 235 szinodikus holdhónap, aminek hossza 29,53059 nap. A hiba kijavítását célozták a 76 éves (4x19) Kallipposz-, majd a 304 éves (16x19) Hipparkhosz-féle ciklus, melyeket csak csillagászati célokra használtak, a polgári naptár készítés céljára sosem.

A nap- és a hold-ciklus kombinációja egy 28 Meton-ciklusból álló 532 éves nagy húsvéti periódust ad, melyet elsõként i.sz. az V. sz.-ban Hilarius püspök megbízására az aquitaniai Victorius gondolt ki. Scaliger rendszere így a viktoriánuszi periódus és a római Indiction kombinációja. Mindegyik ciklus más epochánál kezdõdik: a napciklus i.e. 9-ben, a hold-ciklus i.e. 1-ben, a római indiction pedig i.e. 3-ban. Ezek az évek nem a ciklusok bevezetésének évei, hanem a ciklusok idõszámításunk kezdõpontja körüli kezdetét jelölik, melyeket Scaliger úgy következtetett ki. Tehát i.e. 1-et a napciklus kilencedik, a hold-ciklus elsõ, a római indiction pedig harmadik évnek jelöli.

Mivel egy adott dátumtól kényelmesebb elõre számolni, mint elõre és visszafele is - mint ahogy azt a kronológusok ránk erõltetik, Krisztus feltételezett születésétõl2 számolva az idõt - Scaliger úgy döntött, hogy rendszere Krisztus születése elõtt fog kezdõdni, s az idõben olyan régen, hogy minden történelmi eseményt magába foglaljon.

A célból, hogy megállapítsa periódusának kezdõpontját, Scaliger megkeresett egy olyan régmúlt évet, mikor mindhárom ciklus egyszerre kezdõdött. A problémát úgy oldotta meg, hogy a 7980 éves nagy ciklusban keresett egy olyan évszámot, amely 28-cal, 19-cel és 15-tel osztva 9, 1 ill. 3 maradékot ad. Azt kapta, hogy az a Julián periódus 4713-dik éve.

A Julián-periódus kezdetének megkeresése a számelméleti problémák egy speciális osztályának mintapéldája. A kalendáriumi számításokkal foglalkozó keleti matematikusok gyakran tárgyaltak hasonló problémákat. Ezen ún. szimultán egyenletek megoldására a kínai maradékelmélet alkalmazható, amely a részleteiben a számelméleti könyvekben megtalálható.

Mit ér a Julián-periódus a történészeknek és a csillagászoknak? Mint bármely naptártól független periódus, a Julián-dátum közvetítõként használható egyik naptári rendszerrõl egy másikra való gyors átszámításhoz, mint pl. a kínairól a Gergely-félére. Léteznek olyan táblázatok, amelyek Scaliger módszerét felhasználva ilyen alapvetõen különbözõ dátumokat számítanak át.

A csillagászatban a három alciklus nem játszik szerepet, csupán a Julián periódus napjait vesszük figyelembe. Ha a naptári napok Julián-dátumát (sorszámát) ismerjük, bármely két, egymástól tetszõlegesen távoli dátum között eltelt napok számát egy egyszerû kivonással azonnal megkapjuk. Pl. a Halley-üstökös a perihéliumpontján 1835. november 16-án és 1910. április 20-án haladt keresztül. Mekkora az idõintervallum a két átmenet között?

1835. nov. 16,0 Julián dátuma:
2 391 598.5
1910. ápr. 20,0 Julián dátuma:
2 418 781,5
A különbség=27 183 nap.


Hasonlóan egyszerû megállapítani valamely változócsillag perriódusát a Julián-dátum felhasználásával, ha feljegyezzük, majd kivonjuk két egymást követõ maximumának vagy minimumának dátumát és az idõpontját. Ha a periódust megállapítottuk, az elmúlt, vagy az elkövetkezõ maximumok vagy minimumok idõpoontját azonnal megjósolhatjuk. Az Algol minimumának elõrejelzése a csillagászati évkönyvekben minden hónapra megtalálható. Ez egyben demonstrálja is a Julián-napok rendszerének használatát és alkalmasságát. E rövid periódusú fedési változó minimuma idõpontjainak elõrejelzése a következõ egyenleten alapszik:

T(min) = 2 440 953,4657+2,8673075oE

ahol az elsõ tag az 1971. január 2,9657 (UT) Julián dátuma, amikor az Algolnak minimuma volt. A második tag az Algol periódusa, szorozva E egész számmal, hogy megkapjuk egy múlt, vagy jövõbeli minimum idõpontját. Mivel a Föld kering a Nap körül, a tényleges elõrejelzések a fény véges terjedési sebességébõl adódó korrekciókat is tartalmazzák.

Végül a Julián-dátum alkalmas a Julián, vagy a Gergely-féle naptár napjainak meghatározására is. Ha a kérdéses nap Julián dátumát elosztjuk 7-tel, a maradék megmutatja, hogy az a hét melyik napjára esik: 0 - kedd, 1 - szerda, ...stb.

A Julián-periódus széles körû alkalmazása (pl. a változócsillagok megfigyelésére) ma valószínûleg megdöbbentené Scaligert, mivel rendszere univerzálisabb, mint ahogy õ gondolta. Nem tudhatta, hogy egy szép napon a csillagász a kronológushoz csatlakozik az idõutazásban. Õ még azt írta, hogy rendszerét a kronológusok számára készítette, akik úgy kóborolnak, a régi idõkön keresztül a kezdetekig, mint a vándorló idegenek. Az általa kidolgozott rendszer segítségével viszont néha tudhatják, hogy hol vannak, és nem kell mindig idegennek lenniük.

Dr. Hudoba György

_________________________
1 A római Indiction a 15 éves római adószedési periódus, melyet 312. szeptember elsején vezetett be Constantin Császár.A föld bérleti adóját a római császár minden 15. év kezdetén vetette ki.
2 A "Betlehemi Csillag" - a Jupiter, Szaturnusz és Mars együttállása az újabb számítások szerint i.e. 7-ben volt.

 

 

A naptárakról
https://www.csillagaszat.hu/tudastar/szferikus-csillagaszat-csillagkepek/07-a-naptarakrol