A Mars kutatásáról



Marscsatornák
A csatornamánia háttere
Marskutatás űrszondákkal
Tervek a 2020-as marsközelségre



Marscsatornák



Minden az 1877-es marsközelség idején kezdődött. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász gondosan lerajzolta a Mars felszínének fényességviszonyait. Sötétebb és világosabb területeket látott, melyeket vékonyabb és vastagabb képződmények kötöttek össze. Bár ilyen vonalszerű alakzatokat a Marson már korábban, 1858-ban Father Angelo Secci olasz csillagász is látott, és "canali" névvel illetett, Schiaparelli volt az első, aki ezt a Marsot keresztül-kasul átszelő hálózatot dokumentálta.



Schiaparelli

Giovanni Schiaparelli, a milánói Brera obszervatórium igazgatója
a 22 cm (8,6”) lencseátmérőjű Merz refraktorral



Schiaparelli 1877-es marstérképe

Schiaparelli 1877-es marstérképe (É alul)



Abban az időben széles körűen elfogadott volt az a nézet, hogy a sötét területek - vagy legallább is azok nagy része - tengerek és tavak, a világos pólussapkák vízjégből állnak, és a Mars légköre a földi légkörhöz hasonló sűrűségű. Ezt, a pólussapkák évszakos váltakozásával és egyes világos területek időnként sötétebbé válásával egyetemben már az 1860-as években annak a bizonyítékául tekintették, hogy a Mars geológiailag aktív, és valószínűleg intelligens élet hordozója.


Természetes, vagy mesterséges?

Az olasz "canali" szót - ami tulajdonképpen egy természetes kanálist jelent - a "canals" - mesterséges csatornát jelentő szóval fordították angolra. (Helyes fordítása a "channels" szó lett volna.) A hibás fordítás összhangban volt a 18. és 19. században általánosan elterjedt nézettel, mi szerint a legtöbb égitest lakott. Az elképzelés nem tudományos, hanem teleológiai alapokon nyugodott, mi szerint Isten semmit sem teremtett cél nélkül. Ennek olyan prominens szószólói akadtak, mint Christian Huygens, William és John Herschel, vagy akár maga Isaac Newton.



Schiaparelli 1879-es marstérképe

Schiaparelli 1879-es még részletesebb marstérképe



Az 1800-as években a földön kívüli élet legerősebb hirdetője a francia csillagász és népszerűsítő író, Camille Flammarion volt. Schiaparelli 1877-es, majd a még részletesebb 1879-es publikációja után valóságos verseny alakult ki a marscsatornák megpillantására, elemzésére, osztályozására. Flammarion "La planéte Mars" könyvének elolvasása annyira fellelkesítette az amerikai Percival Lowell bostoni üzletembert, írót, matematikust és csillagászt, hogy az arizónai Flagstaff-ben csillagvizsgálót alapított (1894), és életének maradék, további 23 évét a Mars tanulmányozásának szentelte.

Flammarion

Camille Flammarion



Lowell

Percival Lowell a 24"-os (61 cm) refraktornál



A "csatorna mánia"



A "csatorna mánia" a 18. és 19. századi ipari forradalom szellemét idézi. Abban az aidőben világszerte hajózó és öntözőcsatornák létesültek. Néhány példa:

- csupán Nagy-Britanniában mintegy 6 000 km hajózható csatorna az 1790-es és 1850-es évek között
- Szuezi csatorna átadása (1869.)
- Lachine, Welland és Erie csatornák USA-ban és Kanadában
– Panama csatorna átadása 1914-ben (27 500 halott)

Magyarország sem maradt ki a sorból, 1846-ban a Tisza, 1885–ben a Duna szabályozás tervei, 1899-ben hajózhatóvá teszik a Vaskaput.


**************************************************





Marskutatás űrszondákkal



A Mars űrszondákkal való felderítése nem mondható sikertörténetnek, tele van kudarcokkal. Az 1960-as évektől kezdődően 2018-ig indított 42 misszió 43%-a sikertelenül végződött, és csak 38% teljesítette kitűzött feladatát, míg 19% részben elérte célját.

Sikerek és kudarcok

A marskutatás története nem csak sikerekben, de kudarcokban is gazdag.
Az ábra az 1960-as évektől kedődően a Marshoz indított űreszközök statisztikáját mutatja




Programok

A 2000-es évek marskutató programjai


**************************************************





Tervek a 2020-as marsközelségre



A Mars 26 hónaponként kerül olyan helyzetbe, amikor egy rövid időre a legenergiatakarékosabb, az ún. Hohman-pálya számára megnyílik az indítási ablak. Ezt kihasználva 2018. május 5-én 11:05 UTC-kor a NASA elindította az Insight névre keresztelt űrszondáját, melynek célja a Mars geológiai vizsgálata. A következő ablak 2020 júliusában nyílik meg, amikor a tervek szerint legalább négy szonda indul majd a Földről, hogy kutasson az egykor esetleg létezett marsi élet jelei után. A NASA és az ESA mellett az Egyesült Arab Emirátus elindítja a Hope nevű szondáját, amely hetedikként csatlakozni fog a jelenleg Mars körül keringő műholdakhoz, továbbá mindezektől függetlenül Kína is tervezi meglátogatni a vörös bolygót, rögtön három eszközzel (Mars körül keringő egység, leszálló egység és rover) a fedélzeten.

Hohman pálya

A 2020-as indítási ablak



Indítási ablakok 2012 és 2027 között

Az indítási ablakok 2012 és 2027 között



Vissza a lap elejére