A kettéFűrészelt kupola esete

avagy UFO a szemetes kosárból

Minden héten felröppen egy szenzációs bejelentés, lassan már a csapból is idegen űrhajósok folynak. Az újságosnál szinte már csak para magazinokat lehet kapni, normális lapot nem. Sokszor ugyanazon lapon belül is egymásnak ellentmondó cikkek, információk jelennek meg. Nekem az tűnt fel, hogy ez nem tűnik fel ezen újságok olvasóinak. Ma már UFO-t látni megszokott, hétköznapi dolog, szinte alig akad olyan házi- vagy öregasszony aki nem látott nagy zöld szemeket az uborkás üvegek mögött. De vajon a szemtanúk tényleg látták-e? Bár nem készülök irodalmárnak, mégis feltettem ezt a költői kérdést magamban, de úgy látszik kihallatszott. A válaszadás reménytelennek tűnt, de egy szép nyári délután váratlan ötlet mégiscsak megadta az esélyt arra, hogy feleletet kapjak a kérdésre.

A lényeg: fel kell repíteni egy csészealjat, aztán közzétenni, hogy láttuk és várjuk más szemtanúk jelentkezését. Várható, hogy a "szakértők" is megjelennek, de mi nem őket akarjuk kétségbe vonni, egyszerűen egy kísérletet, ha úgy tetszik pszichológiai kísérletet szerettünk volna végrehajtani. A dolog felemásra sikeredett, de tanulságai azért vannak.

Egy szép nyári délután kereteztem diáimat. Mint kezdő asztrofotós igen sok kép nem felelt meg előzetes elvárásaimnak, ezeket a mögöttem lévő szemetes kosárba dobtam. Az egyik tekercs végén néhány kép a távcsőről készült különböző beállításokban. Már régebben is készítettem ilyeneket, de mindegyikkel az volt a baj, hogy nem volt rajt minden. A kupolán ugyanis csak egy 70 cm-es rés van, így kintről nem lehet az egész belső teret látni, viszont bentről meg nem fér rá egy képre a távcső, mert a kupola csak 6 m átmérőjű s a 2,5 m hosszú cső ott áll a középen. Egyik nap azonban kezembe került a Tudomány valamelyik száma, amelyben volt egy nagyon jó kép, melyen úgy látszott, mintha ketté vágták volna a kupolát. A sötét, csillagos égi háttér előtt egy világos kis félkörben ott volt a távcső. Rövid idő múlva már tudtam, hogy mi a trükk: hosszan kell exponálni egy képre egy sötét éjszakán, s közben a kupolát - ami belűről ki van világítva - szép lassan el kell forgatni 180 fokot úgy, hogy a kinyitott rés elvonuljon a gép látomezejében. Mivel kint sötét van így fény csak a kupolából jön, a résen keresztül minden egyes belső rész láthatóvá válik egy kis ideig, ami épp elég ahhoz, hogy nyomot hagyjon a negatívon. S mivel mindez egy képen jelenik meg, ezért az összhatás olyan, mintha kettévágták volna a kupolát.

Az első adandó alkalommal készítettem is négy képet, hogy biztosan legyen köztük jó. (Én persze nagy izgalommal álltam a gép mögött, akik viszont tekergették a kupót ...) Két kép készült egy diavetítő izzójával megvilágítva a belső teret, kettő pedig egy 1000 W-os izzóval. Az expozíció mindkét esetben 7 másodperc volt, ezalatt forgatták el a kupolát ketten két PI-vel (meg a négy kezükkel, s ezért köszönet Hudoba Györgynek s Hegyi Csabának, akivel még találkozunk).

Mikor megkaptam a két tekercset - ugyanis mindkettő Fuji 1600-as dia volt, s akkor még ennek előhívására nem vállalkoztam -elsőként ezeket a képeket néztem meg. Az első kettő sikerült is (ld 1. kép) s ennek annyira örültem, hogy a másik kettővel - ami az 1000 W-nak köszönhetően igencsak beégett - nem is foglalkoztam. A keretezéskor még egyszer megnéztem a két elrontott kockát, majd megfordultam és kidobtam. S vissza is fordultam volna, ha az a bizonyos isteni szikra világot nem gyújtott volna a fejemben. Szerencsére a szemetes nem lobbant tőle lángra, s így ki tudtam venni a két képet, igaz némi barackhéjjal mellékelve. Megmosva a képeket, s most már óvatosan, mint bizonyítékot megszárítva kezdetét vette egy szokásosnak látszó UFO sztori.

Nem tudom, miért nem jutott eszembe egyből az ötlet, hisz a kép úgymond teljesen egyértelmű: fényárban úszó félkör alakú valami ( a kupola), két oldalra kinyúló világító karok (a távolról odalátszó lakótelep halvány kontúrja a világtó ablakokkal) és a fényár bal szélén egy elmosódott, de még jól fölismerhető alak, aki valójában Hegyi Csaba, a kupo egyik forgatója, de a történetben mint ufonauta fog szerepelni. Adott tehát egy kép, kell hozzá írni egy sztorit, közhírré tenni s a cikk végén megkérni az embereket, hogy ha más is látta, akkor az jelentkezzen a cikket közlő újság szerkesztőségénél. Mindezt persze név nélkül, kitalált monogramokkal s egy kitalált társsal.

A nagy paraport felvert és sok gabonát ledöntött fehérvári gabonakör szinte kínálta a helyszínt: a 70-es út mellett, Fehérvár előtt nem sokkal. Egyúttal megkockáztattuk ( azért a többes szám, mert az eseménynek "ketten voltunk tanúi") azt is, hogy az UFO átmérője mintegy 30-40 m lehetett, enyhén célozva a gabonakör 36 m-es átmérőjére.

Az teljes sztorit és a fotót már csak meg kellett jelentetni valahol. Egyik barátom segítségét kértem ebben, akinek van némi tapasztalata az újságírás terén. ş mint a Tényeket Tisztelő Társaság tagja azt javasolta, hogy e társaság segítségét kérjem, ha nagy példányszámú lapban akarom viszont látni a történetet.
îgy a Tényeket Tisztelő Társaságon keresztül fülvettük a kapcsolatot Aczél Györggyel, aki akkor (és azóta ismét) az Esti Hírlap főszerkesztőjeként tevékenykedett. Eljuttattuk hozzá az egyik UFO fotót illetve egyet a nem paranormálisból, no meg egy kis történetet. A terv az volt, hogy így ország-világ elé tárjuk a nagy eseményt, és megkérdezzük, hogy nem látta-e valaki más is. Az egész csak egy kísérlet lett volna, amiben lovat, pardon, UFO-t

adunk az emberek alá, hátha valamely, akár saját meggyőződéséből akár csak divatból hívővé vált nagyhitű fölül a paraparipára. Aztán persze egy idő múlva az esetleg beérkezett levelekkel együtt leközölnénk a leleplezést és az igazi fotót.

Mi így képzeltük el, azonban az események hatására a tréfából egész parafa fejlődött. Eleinte jól alakultak az események, az Esti Hírlap november 3-ai száma címlapon hozta le a fotót a Megjöttek?! c. cikk keretein belül. (1. melléklet) Mikor kezembe került a lap, már előre ittam a humanoid (esetleg humanoida, hisz a képből nem dönthető el) bőrére, mármint ha van neki ilyen. Elképzeltem, hogy beérkezik egy-két levél, amiben elolvashatom, hogy mit nem láttam, aztán mindez lejön agy másik számba s akkor végre kiadhatom magamból. Mit ne mondjak, elég nehéz volt visszatartani.

A leleplezéssel azonban várni kellett, hisz időbe telik, míg valaki teljes részletességgel megír egy élménybeszámolót. ůgy gondoltuk, hogy 4-5 hónap múlva tesszük meg a következő lépést. Ám eközben Aczél Gábor elkerült a Hírlaptól, s kétségessé vált a terv befejezése. Azonban a dolgok drámai fordulatot vettek: egy paranormális társaság jelentkezett a fotóért, hogy meg szeretnék kapni vizsgálat céljából. îgy került a kép az akkoriban Budapesten megrendezett X-edik Nemzetközi Ufókongresszusra. A szakértők igen nagy érdeklődéssel fogadták a magyarország egyik legjobb UFO-fotójának minősített képet. Nem tudom, hogy mennyi idő kell egy ilyesmi vizsgálathoz, de a fotó a paratársasággal együtt eltűnt. (Talán egy repülő csészealj támadta meg és vitte magával őket?) DE vigaszdíjként megjelent valami más, ami minden elképzelésünket felülmúlt, és... No, de ne repüljünk a Dolgok elé. Persze egy ilyen ötletet nem lehet teljesen eltitkolni, pláne nem egy csillagdában. Nagyon kevés beavatott volt, de hát ez elkerülhetetlen, hiszen Mr. Hegyi Humanoidot meg kellet kérdezni, hogy hozzá járul-e az őt (ha nem is egész jó színben) ábrázoló fotó leközléséhez. Így a szakkörön belül a legmegbízhatóbbak be voltak avatva. És ez volt a szerencse, ugyanis meg se fordult a fejembe, hogy esetleg kövessem a "szaklapokat". Nekem már épp elég volt az, ami eddig történt, már nem is volt olyan fontos a leleplezés sem. Azonban egyik délután összefutottam egy díjkiosztó ünnepségen az egyik beavatottal, aki diszkréten egy újságot csúsztatott a zsebembe, s mondta, hogy vonuljak el olvasni, ha akarok egy jót nevetni. Csak rápillantottam a címre s egyből félrevonultunk. Nos, az illető édesanyja olvasta az UFO Magazin 94/4-es számában azt a bizonyos cikket, ami két fehérvári által készített UFO kép számítógépes elemzéséről szólt, s megmutatta neki is, ő pedig nekem. Azt hiszem fölösleges bármit is írni erről az elemzésről, a cikk magáért beszél! ( 2. melléklet)

De nem csak , A.G. ??????????, akit XY írása "megihletett" s hozzátette a saját ágát a tréfához. Mivel "tudományosan bizonyítottá" vált, hogy a kép valódi s a maga nemében is különleges így hát értéke is megnőtt. A kép felhatalmazásunk alapján A.G. tulajdona, aki mint most már komoly értéket szeretné visszakapni azt, viszont a "vizsgálók" nem jelentkeznek. Így hát, ha nincs más, marad a jog útja, esetleg be lehet perelni a tolvajokat. Nagyjából erről szól az Esti Hírlap XXXXYYYYY számában megjelent cikk (3. melléklet), ami egyrészt a poén kedvéért, másrészt a téma köztudatban tartásáért is jó volt.

S ha már itt tartunk - bár eredetileg csak egy kísérlet lett volna, hogy miből lesznek az UFO-k -, akkor megkockáztattunk még egy lépést. Írtunk két levelet a magazinnak a megjelent cikkel kapcsolatban. Az egyik egy fehérvári számítógépmániás sráctól származik, aki maga is el szeretné végezni a vizsgálatot, s így kéri a szerzőt, hogy írja meg egy cikkben a módszere lényegét s esetleg tegyék az újságba hozzáférhetővé a fotót. Ez a levél nem sokkal a cikk megjelenése után ment el, természetesen álnéven, de olyan címmel, ahol az esetleges választ megkaphatjuk. A másik levél jóval később íródott és testvérem adta föl Esztergomból, nehogy bármi összefüggés is látszódjon köztük. Ebben egy "hívő" asszony ír arról, hogy hétvégén átnézegette albumát, amiben a hazai UFO megfigyeléseket gyűjtögeti, és rájött valamire. Ha más nem, hát kénytelenek voltunk mi ilyen formába rájönni arra, hogy: a gabonakör fehérváron 36 m átmérőjű volt, s a nemrég látott UFO-t a két srác 30-40 méteresnek becsülte. Továbbá föltettük a kérdést, hogy nem lehetne-e azzal a bizonyos számítógépes elemzéssel meghatározni az UFO átmérőjét, s ily módon is megerősíteni, úgymond a tudósok által is megtámadhatatlanná tenni a repülő csészealjak valódiságát.

Mindeddig nem érkezett válasz e levelekre, de még van remény, hátha lesz a leleplezés előtt még egy-két elemző cikk, vagy legalább e leveleket leközlik. Mindenesetre a kísérlet nem egészen úgy sült el, ahogy gondoltuk, de így is jó volt, s még nincs is egészen vége, azonban tanulság az van, s nem is elkeserítő!

Ha ezt a sztorit pár évvel ezelőtt tettük volna közzé (vagy esetleg a gabonakör után nem sokkal), akkor jóval nagyobb visszhangja lett volna a dolognak. A nagy UFO- és paraláz lassan alábbhagyott és ha nem is szűnt meg teljesen, de beállt egy szintre. Elmúlt az a kezdeti időszak, amikor divat volt csészealjakat látni. Kezdetben mint új dolog, s mint nyugatról jött valami igen nagy érdeklődésnek örvendett, de lassan az emberek figyelme visszatért a már akkor is meglévő de egyre súlyosbodó gondjaikra. Saját tapasztalataim is ezt mutatják, ugyanis a csillagdába látogató csoportok egy két éve még általában megkérdezték, hogy mi a véleményük a csillagászoknak a repülő csészealjakról, hogy a tudósok hisznek-e benne? Mostaniban viszont nem kérdezgetnek erről, s az előadások alatt sem poénkodnak egymás közt az űremberkékkel.


Köszönettel tartozom Aczél Gábornak, aki nélkül nem sikerült volna, továbbá a Tényeket Tisztelő Társaságnak és Trupka Zoltánnak.

Fűrész Gábor